Ötödik nap

szeptember 23.

Erre a napra az volt a terv, hogy tovább haladva a gerincen, érintve a Tiha tetőt, eljutunk az erdőhatár fölé, ahol majd letáborozunk és innen csak a legszükségesebbeket cipelve megmásszuk a Pietroszt (Nagy-Köves), a Kelemen-havasok legmagasabb csúcsát. Számitásunkat, legalábbis részben, keresztül húzták a terepviszonyok.

Balra a Gyöngyös-tető, középen a Ruszka jobb oldalt a Tiha-tető sziklás csúcsa

Reggeli után felkerekedve nem sikerült huzamosan tartani a jó menettempót: erdőirtásokat kerülgettünk, illetve törtük át rajtuk magunkat, mikor melyik tűnt kedvezőbb megoldásnak. Az irtásokon itt-ott még akadt egy-két málnaszem is. Talán utunknak ez a szakasza volt a legkeményebb. Óránként csupán pár száz métert tudtunk haladni. Ez a keserves szakasz egészen a balról, a völgy felől bejövő turistaút becsatlakozásáig tartott. Ettől kezdve a Tiha csúcsáig jól járható, követhető ösvényen gyalogoltunk, látszik, hogy az errefelé túrázók többségének a célja a főgerinc minél gyorsabb megközelitése. A terep egyre meredekebbé vált, és egyre több volt a kék áfonya, ami gyakori megállásra késztetett. Errefelé igen sok volt a medvehullaték, nyilván a medve is rájárt a tömegével termő gyümölcsre. 1700 m tengerszint feletti magasság körül megjelent a vörös áfonya is, és valóban rengeteg volt belőle.

Kilátás a Tiha-tetőről kelet felé

 

A Tiha sziklás tetejére a jobbról, a völgy felől érkező kék + jelzést követve jutottunk fel egy igen meredek ösvényen. Fent nézelődtünk egy darabig, élveztük a kilátást, majd tovább indultunk a főgerinc irányába. Igyekeztünk fent maradni a mellékgerinc tetején, hogy a Tiha sűrűn felbukkanó sziklaalakzatait megcsodálhassuk. Ahhoz, hogy kijussunk az erdőhatár felett elterülő, sátorzásra alkalmas havasi mezőre, nagykiterjedésű borókás, törpefenyős bozóton kellett áthatolni. Mire ezen átvergődtünk, már túl késő volt ahhoz, hogy tervünknek megfelelően felmásszunk a Pietroszra. Felmentünk az 1800 m magasságban, egy nagy szikla tövében eredő forrásig, megtöltöttük a palackokat, majd egy esztenát érintve visszaereszkedtünk az erdő széléig. Elszáradt boróka ágakból és a pásztorok által szerteszórt deszkákból tüzet raktunk és felvertük a sátrat. Napnyugta után igen lehűlt a levegő, úgyhogy jól esett tűz mellett ücsörögve elfogyasztani a vacsorát. Sajnos tüzrevalónk hamar elfogyott, így az ennivalót reggelig száműztük a környékről, a hátizsákokat behúztuk egy-egy szemeteszsákba, majd nyugovóra tértünk.

Táborhely a Ruszka-tető alatt

 

Hideg volt az éjszaka. Ahogy megmozdultam a hálózsákomban, éreztem, hogy a derekamnál hideg a levegő, nem volt már komfortos a nyilt cellás polifoamon feküdni. Zs.-nek az éjszaka leeresztett a gumimatraca, úgyhogy ő is nélkülözte a fejedelmi kényelmet.