Harmadik nap

szeptember 21.

Az éjjel – jól lehet kisebb intenzitással, mint előző éjszaka – ismét esett az eső. Kezdtük elveszíteni a reményt, hogy belekezdhetünk a sátoros-kint alvós túrába. Szerencsére reggelre az eső elállt, a felhők kezdtek oszladozni, úgyhogy elhatároztuk, hogy nekivágunk az útnak.

Nem sok kedvünk volt hozzá, hogy ismét elinduljunk a Kőgombák felé, ezért azt találtuk ki, hogy kerítünk egy taxit és kivitetjük magunkat Palotailvára, majd innen bevesszük magunkat a Kelemen-havasokba. Reggeli után így első utunk egy bankba vezetett, ahol pénzt váltottunk, majd kerítettünk egy alkalmasnak tetsző, 4 kerék meghajtású, platós Dacia taxit. A sofőr vállalta, hogy elvisz bennünket Palotailvára, majd onnan tovább a Funtinel-patak völgyében, ameddig az útviszonyok engedik. A fuvar összesen 50 RON-ba került hármunknak, ráadásul abban is sikerült megállapodnunk a készséges román sráccal, hogy túránk végeztével összeszed minket valamelyik járható patak völgyben és beszállít Maroshévízre. Megtudtuk tőle, hogy ilyenkor, szeptember vége felé már nagyok a medvebocsok (“fiókák”), félnek az embertől, így nem kell attól tartanunk, hogy óvatlan kíváncsiságuk ránk hozza az anyamedvét. A sátorozásra vonatkozóan azt javasolta, hogy az erdővel szemben inkább a nyílt helyeket részesítsük előnyben, mert itt kevésbé valószínű, hogy belénk botlik a medve, ha pedig mégis hallanánk, hogy a közelben matat, csapjunk zajt, világítsunk a zseblámpával, hátha sikerül távozásra bírni.

A sofőr ezt követően elindult visszafelé, mi pedig magunkra szedtük a batyut és nekivágtunk az erdőnek. Az volt a tervünk, hogy felmegyünk az innen nyugatra lévő Funtinel-mezőre, majd valahogyan átkeveredünk az azon a környéken nagyjából észak-déli irányú, a térképen és a GPS-en is jelzett sárga “+” túrista útra, ahonnét egy szekérúton leereszkedünk az Ilva-patak völgyébe, majd elindulunk folyásiránnyal szemben. Nem terveztük felmenni a főgerincig, az volt a tervünk, hogy péntek estére Csobotány környékére érünk, addig pedig patakvölgyekben, mellékgerinceken, az erdőhatár alatt tekergünk.

A Funtinel-patak völgyében

 

Elindultunk tehát, hogy megnézzük, merre is lakott a Funtineli boszorkány. Az út továbbra is jó darabig a patakvölgyben vezetett, majd arról letérve kikapaszkodtunk a mezőre. A bükkös-fenyves vegyes állományú erdővel és a környező hegyek magasságában terpeszkedő felhőkkel keretezett Funtinel-mező lenyűgöző látványt nyújtott. A birkákat már lehajtották az esztenáktól, így sem ott, sem a későbbiekben nem kellett pásztorkutyákkal vesződnünk.

A Funtinel-mezőn

Átkelve a mezőn torony iránt elindultunk arra, amerre a jelzett turista utat sejtettük. Az erdő széle tele volt szórva műanyag szeméttel, nem gondoltuk volna, hogy még ide is képesek felhozni a hulladékot. Egyébként a GPS is jelölte az illegális szemét telepet. Egy patakon való átkelés után a dombtetőn üres esztena látványa fogadott, mellette ortodox kereszttel. Innen már nem kellet sokat gyalogolni, és az erdőben elértük a turista utat. Itt azonban rájöttünk, hogy túlmentünk az Ilva-patak völgyébe vezető lejárón, s mivel időszerű volt szálláshely után nézni, úgy döntöttünk, hogy nem indulunk el lefelé a völgy irányába, hanem inkább tovább követjük az utat északi irányba a vizválasztó gerincén, mivel itt jobb eséllyel remélhettünk sátorozásra alkalmas helyet találni. Nagyjából egy órát haladhattunk a vegyes állományú erdőben vezető úton, tőlünk jobbra az Ilva völgye felé meredeken lejtő oldal, balra pedig többnyire sűrű, átláthatatlan növényzet. Egy ritkásabb helyen átvágtuk magunkat a baloldali erdősávon és kikapaszkodtunk a gerincen lévő terjedelmes legelőre, ahol sikerült alkalmas táborhelyet találni. Vizet a kb. 200 m-el távolabb a földből feltörő, kiépítetlen forrásból vételeztünk. Volt ugyan egy kiépitett víznyerő hely is csorgó nélkül, de látva körülötte a juh és tehén nyomokat, abból inkább nem vettünk vizet.

A megelőző esős időjárásnak köszönhetően mindenfelé rengeteg gombát találtunk. Vacsorára szedtünk némi gerebent, pöfeteget, vargányát és rókagombát, ezek kellemesen kiegészítették a zacskós leves ízét. Vacsora és tűzoltás után eltettük magunkat másnapra.