Hiába volt azonban a bizakodó jókedv, hajnal felé a bádogtető által még fel is erősített szakadó eső kopogása ébresztett, ezért úgy indultunk a Kőgombákhoz, hogy estére ugyanide visszatérünk. Nem mertük megkockáztatni azonban, hogy sátor nélkül indulunk útnak, mivel nem tudtuk, milyenek a terepviszonyok, mennyire fogunk tudni haladni. Magunkra öltöttük a szükségesnek ítélt felszerelést és nekivágtunk az útnak.
Az eső elállt, még mielőtt kiértünk volna a városból, ráadásul az út is kezdett egyre meredekebbé válni, így nekivetkőztem, kabátom a hátizsákba került. A Kőgombákhoz a gerincen vezető kék sávval jelzett utat követtük. A várost elhagyva ez fokozatosan emelkedik, végig viszonylag nyílt, ligetes terepen vezet, miközben három esztena-szerű építményt közelít meg. Egyszer lovasok jöttek szembe, majd feljebb az egyik esztena-gyanús épület közelében elhaladva igencsak ugattak a kutyák, de szerencsénkre nem találkoztunk velük.
Vizet még a Kőgombák előtt, az út jobb oldalán, az útról megpillantott szabályos vályúrendszert követve vételeztünk egy hatalmas fenyő alatt, melynek széles koronája éppen kapóra jött az ismét eleredő eső ellen. Több magányosan álló hatalmas fenyőt is láttunk utunkon, s jóllehet, a kocsiutak sarasak voltak, ezek alatt a talaj többnyire teljesen száraz volt, adott esetben egy ilyen esőtől védett helyen is el lehetne tölteni egy éjszakát.
A Kőgombák közül csak a távolabbihoz, a nyugatabbra lévőhöz mentünk ki. A gomolygó pára sajnos csak ritkán és részleteiben engedte látni a velünk szemben tornyosuló Öreg-hegyet, de így is igen impozáns látvány volt a hatalmas, sűrű erdővel borított, égnek törő hegytömeg. Az Öreg-heggyel ellentétben az attól keletre lévő hegyoldal teljesen le van tarolva. A tulajdonképpeni gomba alakú szikla völgy felőli oldalán húzódik egy keskeny kőhát, amire óvatosan ki lehet mászni, és erről a feljebb lévő, másik, még hosszabb kőtaréj is látszik. Alul, közvetlenül a lábunk mellett több tíz méteres függőleges mélység.
 |
| Kőgomba a Görgényi-havasokban |
Későre járt már az idő, így ideje volt elindulni visszafelé.
 |
| A Mogyorós-patak völgyében |
Nem akartunk azonban ugyanazon az úton visszamenni, amelyiken jöttünk, így a turista úton lementünk a Mogyorós-patak völgyébe, és a patakot követve már sötétben értünk le Maroshévízre. Itt a vasúti átjárón átkelve egy celldömölki fiatalemberrel találkoztunk, aki a vasútállomást kereste. Arról panaszkodott, hogy a románok nem akarnak szóba állni vele, magyarokkal pedig idáig csak velünk találkozott. Előző nap a városban tett sétánk révén sejtettük, merre lehet az állomás, így útba igazítottuk, reméljük neki is sikerült odatalálni.
Ezen a napon 28 km-t tettünk meg, majdnem teljes menetfelszereléssel, rendesen el is fáradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése