szeptember 19.
Egész nap esős idő volt, ez, és az interneten talált marosvásárhelyi előrejelzés sem igazán adott okot az optimizmusra. Lelkiekben már fölkészültünk, hogy kellemetlen időjárásnak nézünk elébe. Munka után, este 10-kor találkoztunk, bepakoltuk a hátizsákokat a kocsiba, majd elindultunk Maroshévízre. Útközben még feltöltöttük élelmiszer készleteinket, és a költséghatékony közlekedés érdekében gázt is tankoltunk még a magyarországi szakaszon, mivel nem tudtuk, gáz tekintetében mire számíthatunk a határon túl.
Nagyváradot elhagyva egészen Kolozsvárig úgy szakadt az eső, hogy alig lehetett kilátni az autóból. Ilyen időben sátorozni, nem tartozik a legkellemesebb szórakozások közé.
Kolozsvárt elhagyva, a Mezőségen haladva kezdtünk reménykedni, mert az eső elállt és néha-néha még a nap is kikandikált a felhők mögül. Ez az idő azután egészen estig ki is tartott.
Maroshévízen a Borszék felé menő út mellett, a református parókián találtunk szállást a Tiszteletes úr jóvoltából. A nap hátralévő részét a városban való mászkálással, evés-ivással és a holmink újrarendezésével, kiválogatásával töltöttük. Tervünk az volt, hogy amennyiben az idő nem fordul rosszabbra, másnap nekivágunk a Görgényi-havasoknak a Kőgombák irányába, majd felmászunk az Öreg hegyre és valahol a gerinc környékén töltjük az első sátoros éjszakánkat. Az idő rosszabbá válása esetére csillagtúraszerűen, maroshévízi bázissal, egy napos túrákban gondolkodtunk. Bizakodó hangulatban tettük el magunkat másnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése