szeptember 24.
Reggel fél hatkor keltünk, a telihold már a nyugati horizont felé közeledett, derült csipős idő volt. A kint hagyott műanyag palackban megfagyott a víz, a fű és a sátor deres volt. Táborbontás és reggeli után visszamentünk a forráshoz, majd fel a Ruszka-havasra, ahol a felkelő nap fénye mellett jó pár fotót csináltunk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy közvetlenül napfelkelét követően a völgyekből percek alatt felemelkedett a pára. Már-már azt hittük, hogy a mai napsütésnek befellegzett, de ahogy levegő melegedett, úgy oszlottak szét gomolygó fellegek is.
 |
| Panoráma a Ruszka csúcsáról |
 |
| Kilátás dél felé a Ruszka alól |
Ezzel a felszereléssel nem akartunk még egy éjszakát ebben a magasságban eltölteni, így, jól lehet, lett volna még egy napunk, úgy határoztunk, hogy itt az ideje elindulni lefelé a Maros völgye irányába. Egy marhacsapáson levonultunk a Tiha-patak völgyébe, ahol hamarosan jobbról becsatlakozott a Tiha-tető felől jövő kék kereszt turistajelzés. Egy szakaszon elvétettük a turista utat, ezért a patak medrében kellett lefelé haladnunk. A lefele út ettől eltekintve eseménytelenül telt, hacsak nem számitjuk a talpunkon egyre növekvő vizhólyagokat és a hátizsáktól sajgó vállainkat. A Kis Ilva és a Nagy Ilva összefolyása után még mindig hozzávatőleg 10 km-re voltunk Palotailvától. Errefelé már időnként mobil telefon térerő is volt, így sikerült felhívni a taxis srácot, akit megkértünk, hogy jöjjön ki elénk a patakvölgybe. Egy kilométerre voltunk a Marostól, amikor megérkezett a taxi. Felpakoltuk a cuccainkat és fél óra múlva már Maroshévízen, a Tiszteletes úr vendégházában kúráltuk meggyötört végtagjainkat.
